A vallásos tábor története

 

'..egész este fent voltam'

Még gimnáziumba jártam, mikor egy nyáron láttam, hogy az egyik barátnőm sorra rakja ki a jobbnál jobb képeket a világ másik feléről, az USA-ból. Ahogy teltek a hetek rájöttem, hogy neki ez igazából egy munka, egy gyerektáborban. Ahogy jobban utánanéztem rátaláltam a Camp Leaders honlapjára is. Nagyon megtetszett az egész ötlet és egyből regisztráltam is, pedig még csak 11-edikes voltam. Így hát nem is volt kérdéses számomra, hogy az egyetem első éve után én is jelentkezek.

2 év várakozás után, végül 2016-ban jelentkeztem is a Camp Leaders programjára az USA-ba. Egyik délután kaptam egy telefonhívást, hogy lenne egy tábor, aki interjúztatni szeretne. Természetesen igent mondtam egyből. Majd később kaptam egy e-mailt is a részletekkel, tábor nevével és honlapjával. Egyből rá is kerestem, URJ Camp Coleman. Először kicsit megijedtem, mivel ez egy zsidó tábor és biztos voltam benne, hogy itt mindenki zsidó, mindenki tud mindent erről a vallásról, Izraelről és beszéli a nyelvet is. Ugyanakkor kíváncsivá is tett és egész este fent voltam, különböző információk után kutatva a táborról és a vallásról. Egyre izgatottabbá váltam és szerencsémre fel is vettek a táborba.

Izraeli nyaralás?

Ezzel együtt a tábor előtt nem mondhatnám, hogy túl sokat tudtam volna a zsidó vallásról, vagy éppen Izraelről. Mivel a reptéren dolgoztam akkor, így nap, mint nap láttam embereket kipával a fejükön, de nem tartottam fontosnak, hogy utánanézzek, hogy miért is viselik. 

Emlékszem, még középiskolában a legjobb barátnőm és családja minden évben kétszer elmentek Izraelbe nyaralni. Egyszer még engem is hívtak, hogy menjek velük, de nemet mondtam. Nem értettem, hogy miért pont oda mennek, hiszen mikor nyaralásról beszélünk, számomra nem Izrael jutna elsőként eszembe. Ahogy egyre közeledett az a bizonyos nyár, kicsit elkezdtem félni is, mivel senkit sem ismertem az új táboromból, féltem, hogy nem fognak szeretni, vagy pont fordítva, hogy én nem fogom őket szeretni, pedig ha a nap 24 órájában össze vagy zárva valakivel, akit nem igazán kedvelsz, az nem a legszerencsésebb.

Egy véget nem érő kaland

Az utazás napja hamar eljött. Előre megbeszéltük a leendő táboros ‘munkatársaimmal’, hogy majd reggel a reptéren találkozunk, nem is volt nehéz felismerni egymást. A kétségeim már itt szertefoszlottak, mert úgy üdvözöltük egymást, mint akik ezer éve barátok voltak. Az utunk során további táboros sorstársak is csatlakoztak hozzánk, így már a repülés alatt elkezdődött egy kaland, ami állíthatom, hogy, így két év után sem fejeződött még be.

Emlékszem az első napomra, mikor megérkeztem Camp Colemanba. Izgultam, féltem, hogy nehogy valami olyat mondjak, amit nem szabad. Annyi kérdésem volt, de egyiket sem mertem feltenni, mert nem akartam, hogy butának tartsanak. Pár hét után rengetek új emberrel ismerkedtem meg, közülük pedig sokan Izraelből jöttek. Mindig nagyon jó volt velük beszélgetni és egy idő után egyre kíváncsibb lettem, hogy Izrael hogyan is nézhet ki, milyen is lehet ott élni. Elkezdtem képek után keresgélni. Visszajöttek bennem a régi emlékek az iskolámról és főleg a barátnőmről, aki Izraelben nyaralt. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy miért is mondtam én akkor egyből, gondolkodás nélkül nemet neki, mikor meghívott, hogy menjek velük? Nagyon sajnáltam, mert a nyár folyamán igazán megtetszett az izraeli utazásnak a gondolata.

Bár akadtak nehézségek a nyár során, imádtuk minden egyes pillanatát, még a korai keléseket is, a mosogatógép melletti karaoke partykat, a késő esti közös programokat, a szabadnapokon a kirándulásokat és még sorolhatnám. Így már akkor, ott, biztosak voltunk benne, hogy mind vissza szeretnék térni a következő évben is, és így is lett.

Az első izraeli nyaralás

A második nyaramon, 2017-ben, pont egy pénteki, shabbat vacsora után, egyik barátnőmmel, aki szintén a konyhán dolgozott arról beszélgettünk, hogy eddig hol jártunk már a világban és hova szeretnénk még eljutni. Én voltam az, aki felvetette Izraelnek a gondolatát, de emlékszem Erikának az arcára is, ahogyan felvidult. Mondta, hogy már ő is régóta szeretne elmenni és nem is hitte el, hogy komolyan beszélek, mikor mondtam, hogy menjünk el. Talán már másnap meg is vettük a repülőjegyünket, minden olyan gyorsan történt, mert mindketten nagyon vágytunk oda. Pár nappal később, mikor a többieknek is elmeséltük, még két további barátnőnk is vett repjegyet. A nyár nagyon gyorsan eltelt és hirtelen ott tartottunk, hogy elérkezett az izraeli utazásunk napja.

A repülőgépünk Tel-Avivba érkezett meg. Innen az első utunk busszal Haifaba vezetett. Itt találkoztunk az egyik tábori ismerősünkkel, aki elvitt minket vacsorázni. Az utazás miatt nagyon kimerültek voltunk, így már csak az ágyba vágytunk. Másnap ellátogattunk Akkoba, az 'old city'-be. A tábori ismerősünk itt is végig velünk volt és minden felmerülő kérdésünkre válaszolt, amiből aztán rengeteg volt. Ezen az estén nála is aludtunk, ő egy kis faluban lakik, Haifától egy órára, közel a határhoz. Számos történetet mesélt, hogy milyen is ott élni.

Ez után az élmény után egy kicsit, a turisták számára is kedveltebb úti cél irányába indultunk, Tel-Avivba. Nem tudom, hogy a turisták miatt, a gyönyörű tengerpart miatt, vagy a nyüzsgő esti élet miatt, de ez volt az én kedvenc városom az utazásunk alatt. Talán 3 napot töltöttünk itt, de annyi mindent néztünk meg, amennyit csak tudtunk. 

'Szinte minden országban van már ismerősöm'

Természetesen Jeruzsálembe is ellátogattunk egy napra. Itt megint egy másfajta élménnyel gazdagodtam. Más volt, mint a korábbi városok, hiszen itt élnek a leginkább vallásos emberek. 

Utazásunk alatt, mindegyik városban találkoztunk egy ismerősünkkel, aki tudott mesélni a különböző nevezetességekről, elvitt minket azokra a helyekre, amit érdekes megnézni és a legjobb éttermeket mutatta meg. Pont ez az egyik oka annak, ami miatt annyira szeretem a tábort, hiszen szinte minden országban van már ismerősöm, aki körbe tud engem vezetni.

Ez alatt az egy hét alatt, illetve a két kint töltött nyaram alatt rengeteget tanultam és megannyi élménnyel gazdagodtam.
Állíthatom, hogy itt ismertem meg a legjobb barátaimat, akikkel azóta is találkozok.



vissza a címlapra