Az aloha legyen veled

Én és a párom (akit nem mellesleg egy wisconsin-i gyerektáborban ismertem meg 2013 nyarán :) ) 2016 szeptemberében tölthettünk el 5-5 fantasztikus napot Kaua’i és O’ahu szigetein.

Dórival az első - egy hideg téli estén - közösen megtekintett Hawaii Five-0 rész óta dédelgettük ezt az álmunkat és amikor 2015 decemberében kiderült, hogy mindketten be tudunk nevezni egy újabb nyárra a Camp Leaders-el, akkor nem sokat kellett gondolkodnunk azon, hogy mi lesz a tábor utáni utazgatásunk egyik betonbiztos célpontja.

A Hawaii iránti lelkesedésünk ugyanakkor nem öltött testet túlságosan átfogó tervező munkában, az előkészületeink konkrétan annyiban merültek ki, hogy még június elején megvettük a San Diego - Lihue + Lihue - Honolulu repjegyeinket (repjegyfoglalásról bővebben), valamint július vége felé lefoglaltuk az autóinkat (autóbérlésről bővebben), aztán slussz, se szállás, se túrák, se látnivalók. Félreértés ne essék, egyfelől tudatosan törekedtünk a spontán kalandra - és ezt minden szépségével és nehézségével együtt sikerült is megélnünk - de utólag visszatekintve pl. sokkal jobban is kihasználhattuk volna azt a több mint 2 órát, amit egy honolului Starbucks-ban töltöttünk azzal, hogy az O’ahun található temérdek mennyiségű túraútvonal közül válasszunk ki egy szimpatikusat aznapra.

A túránk “tervezésénél” a spontaneitás mellett - jó magyar módjára - a költséghatékonyság volt a másik fő szempontunk. Tapasztalataim szerint nagyon sokan mondanak le azért Hawaii-ról, mint potenciális tábor/szálloda utáni úticélról, mert azt gondolják, hogy egy ilyen “luxus” nyaralás csakis vagyonokból hozható ki és kizárt, hogy beleférjen a keretbe. Na nekik (is) van egy szuper hírem: hogy ha “okosba tolja” az ember, akkor ebben a paradicsomi környezetben is ki lehet jönni már akár napi 20-25 dollárból, úgy, hogy van hol álomra hajtani a fejedet és a pocakodat sem csak száraz pálmalevéllel töltöd meg! :)

Ebben a posztban a saját élményeinkből és kipróbált “fapados” koncepciónkból merítve szeretnék adni Nektek néhány praktikus és költségkímélő tippet, valamint kedvcsináló céllal ajánlani néhányat a két sziget számomra kedvenc - és szerintem kihagyhatatlan - látnivalói közül, hogy Ti se rettenjetek meg álmaitok low-budget Hawaii túrájának összehozásától.

Szálláslehetőségek

Bármilyen utazásról is legyen szó, a költségek egyik jelentős hányadát általában a szállásdíjak teszik ki. De pontosan emiatt, okos megoldásokkal ezeken a kiadásokon is lehet a legtöbbet spórolni. Természetesen a költségek lefaragásának mértéke leginkább attól függ, hogy mennyire vagy nyitott az egyszerű, akár nomád körülményekre, ha alvásra kerül a sor. Kiemelném, hogy itt csak az általunk kipróbált opciókról fogok szólni, tehát nem a legtökéletesebb megoldás terítéken való felkínálása a célom, hanem a saját tapasztalataink megosztása (pl. nálunk a Couchsurfing szóba sem került, de ha valaki csipázza ezt a fajta élményt, akkor nyilván az ingyenes lakhatással semmi sem tud versenyezni).

Sátorral Kaua’i-n

Ha tényleg nem szeretnél mélyen a pénztárcádba nyúlni és már az általános iskolai nyári túrákon is mindig te voltál a leglelkesebb, amikor eljött a sátorállítás ideje, akkor a kempingezés lesz a tökéletes megoldás számodra.

Mi három éjszakát sátraztunk két különböző kempingben és ketten összesen 22 dollárt fizettünk a sátorhelyekért. Összehasonlításképpen Booking.com-on augusztus végén/szeptember elején a legolcsóbb szállások is 220 dollár körül indulnak 2 főre és 3 éjszakára.

Tipp

Hasznos linkek - Kaua’i-n található állami és helyi fenntartású kempingekről az alábbi oldalakon részletesen tájékozódhatsz.

• http://www.kauai.gov/Camping
• http://www.to-hawaii.com/kauai/camping/
• http://dlnr.hawaii.gov/dsp/camping-lodging/kauai/

Mi a Haena Beach Park-ot, valamint a Salt Pond Park-ot próbáltuk ki, mindkettő elképesztően gyönyörű hely közvetlenül az óceán partján. Mindegyiknél van zuhanyzási lehetőség és wc is. A zuhany alatt értsd: kültéri, hideg vizes, ponyvákkal elkerített tákolmány, de cserébe hatalmas feeling volt felfrissíteni magamat itt egy reggeli, tengerparti futás után.

“Minek fizetni a sátrazásért, ha lehet vadkempingezni is?”... gondolhatod magadban. Jó, ha tudod, hogy Kaua’i szigetén (és O’ahun is) a kempingezés engedélyköteles és csak a kijelölt helyeken (amik gyakorlatilag karban tartott strandok) verheted le a sátradat. Ezt tényleg komolyan veszik, szóval nem érdemes hősködni néhány dollárért. Mi az első éjszakánkon bejátszottuk, hogy letáboroztunk egy szimpatikus partszakaszon papír nélkül azt gondolván, hogy hát ki fog itt minket zaklatni…a park ranger, a sátrunkat rázva, reggel 6:15-kor, “Camping permits, please!” jeligével. Szerencsére egy fejenként 5 dolláros “bírsággal” megúsztuk a dolgot, de valószínűleg ezt csak az emberünk jófejségének, illetve a szerencsétlen külföldi turisták iránt érzett szánalmának köszönhettük.

Tipp

A jól bevált Walmart-trükk

Ha megkérdezed bármelyik leleményesebb lelkületű visszatérő Camp Leaders jelentkezőt, hogy vajon mi lehet a megoldás arra a kellemetlen szitura, hogy az ember jó pénzért (50-150 USD) megvesz egy olyan 2-4-6 személyes sátrat, amit máshol soha többé nem fog tudni használni (hiszen nem tudja és nem is akarja Magyarországig hurcolni), akkor valószínűleg kaján mosollyal az arcán osztja meg Veled a Nagy Trükköt. Csak, hogy akkor se érezd magad beavatatlannak, ha nincsen egyetlen visszatérő sem, akihez fordulhatnál, akkor most fülelj! Kaua’i-n és O’ahun is leledzik néhány az egyik legcsodálatosabb találmányból, ami az USA-ból valaha is származott: Walmart áruház. Itt pedig az áldott vásárló rendelkezésére áll egy olyan zseniális lehetőség, hogy a vásárlást követő 90 napon belül gyakorlatilag bármit visszavihet, indokolás nélkül, a Walmart pedig mindent visszafizet, az utolsó centig. Nekem tavaly még azért a kettétört bodyboard-ért is mosolyogva nyomta a kezembe a zöldhasút az ügyfélszolgálatos néni, amit kb. a harmadik full-gyökér “hullámlovaglós” próbálkozásom után sikerült meggyaláznom.

Hostel Kauai’n

A sátrazás után a következő legpénztárcabarátabb opciót Kauai’n a hostelek jelentik. Viszonylag tűrhető, 35-40 USD/fő/éj áron kínálnak helyeket a tapasztalt utazók által már jól ismert 4-6-8 fős fiú-lány vagy koedukált hálótermekben.

Mi Kapaa városkájában a Kauai Beach House Hostel-ben pihentük ki először a 6 órás repülőút, majd a sátrazós élet fáradalmait is, és bár 70 dollárt fizettünk éjszakánként egy francia ágyért egy olyan teremben, ahol a miénken kívül volt még 5 ugyanilyen, az egész helyet minden ízében átható és minket is seperc alatt magával ragadó hamisíthatatlan Aloha feeling gyorsan feledtette velünk minden gondunkat, főleg amikor a teraszról és konkrétan az ágyunkból is ez a látvány fogadott minket:

Sátorral O’ahu-n

A Kaui’n szerzett rendkívül pozitív kemping-élményeken felbuzdulva az első utunk O’ahu-n is az egyik honolului Walmartba vezetett, hogy beruházzunk egy “visszaváltós” sátorra. Az volt a tervünk, hogy a rendelkezésünkre álló 5 éjszakából itt is minél többet a természet lágy ölén töltünk majd.

Vesztünkre azonban O’ahun-n egészen más tapasztalatokkal kellett szembesülnünk. Kaua’i rendezett, partmenti, főleg családok és turisták által használt cuki sátorozóhelyeihez képest itt: A) vagy alig találtuk meg a hegyekben eldugott erdei kempinget, ahol korom sötétben egy roskadozó faházikóba kellett bekopogtatnunk, hogy utánajárjunk, hogy mégis hol van a parcellánk. Mindeközben a ház melletti lecsukott garázsajtó mögül vérebek ugatása töltötte be az amúgy is horrorfilmbe illő idilli csendet, ráadásul a drága jószágok csaholása, valamint a garázsajtó kiszakítására tett kísérletei alapján biztosak voltunk benne, hogy ha ezek elszabadulnak akkor nem ússzuk meg a dolgot átharapott nyaki ütőerek nélkül. A már amúgy is zsigerből körvonalazódó menekülési szándékunk akkor öltött testet cselekedetben, amikor az ajtó mögül egy aszott alak morgott vissza ránk, hogy mit akarunk és hagyjuk őt békén. B) Miután az első próbálkozásunk helyszínéről padlógázzal elhajtottunk még 3-4 “kempinget” csekkoltunk a part mentén, de az aloha lelkületben kedélyesen grillező és cseverésző családok helyett mindegyiknél életvitelszerűen ott lakó hajléktalan embereket találtunk. Nem tartom magamat egy túlzottan előítéletes embernek, de egyszerűen abban a környezetben én nem tudtam volna nyugodt szívvel álomra hajtani a fejemet.

Számunkra az egyetlen értékelhető és biztonságos kemping a Malaekahana Beach Campground volt a sziget északi részén, melyet jó szívvel ajánlanék mindenkinek. Gyönyörű helyen van a part mellett, van mindenféle vizes kölcsönzős lehetőség és ellenőrzött sorompós behajtással biztosítják a területet, ennek köszönhetően itt sokkal inkább a már említett helyi arcokkal és turista társaságokkal lehetett csak találkozni. Ja és 18 dollárba került egy éjszaka 2 főre, ami azért elég baráti ár a szigeten elérhető többi szállás opcióhoz képest.

Tipp

Amik ellen a sorompó sem nyújt védelmet, azok a százlábúak, melyek előszeretettel tanyáznak a terület nedves aljnövényzetében és ezt sajnos személyes tapasztalatból tudjuk. Ha ennek ellenére még érzel magadban egy kis kurázsit, hogy kipróbáld a helyet, akkor még véletlenül se üsd be az “oahu centipede” keresőszavakat a Google-ba!